2008. június 29.
Tegnap este megérkeztünk Jejuról. Ha valaki esetleg azt gondolta, hogy egy tengerparton süttettem a hasam végig, azt gyorsan felejtse el. Jeju az aktív pihenésre vágyók paradicsoma. Most így jobban belegondolva, én inkább a félpasszív-félaktív típusba tartozom, szóval lehetséges, hogy nem a legjobb nyaralóhelyet választottam magamnak. De most már nincs mit tenni, az erre a nyárra szánt nyaralópénzt elköltöttük. :-) Most itt ülök, akkora izomlázzal, hogy felkelés, illetve ülés után minden egyes alkalommal be kell járatnom a lábamat. Reggel már nem bírtam tovább és magamra kentem egy fél tubus (2007 májusában lejárt) izomlazítót, de a helyzet nem nagyon akar javulni.
Jejun az időjárás nagyon kegyes volt hozzánk. Amikor érkeztünk, esett, amikor hazaindultunk, esett, de ezt leszámítva minden nap igazi kirándulóidőnk volt. Három napon át nem esett, ami ebben a monszunos időben szinte már csodának számít. Az első két teljes napon megnéztünk 4 vízesést, néhány múzeumot, voltunk egy miniland-ben, felmásztunk egy kráter tetejére és egy hegyre is, de ezekről nem fogok írni, mert képeket egyelőre még nem tudok mellékelni hozzá, és így valószínűleg unalmasra sikeredne.
Jeju gyönyörű zöld, a sziklái feketék, a tavai és folyói rendkívül tiszták, sok-sok hegy van és virág. Még soha nem jártam Skóciában vagy Írországban, de valamiért az a meggyőződésem, hogy a távolság és az elhelyezkedés ellenére, Jeju nagyon hasonló ezekhez.
A sziget (Korea legdélibb pontja) híres az itt termesztett mandarinról, narancsról. Az út mentén mindenhol narancs- és mandarinfák vannak, előtte pedig kis üzletek, ahol meg is lehet vásárolni a fáról frissen szedett gyümölcsöt. (Na jó, ebben talán nem hasonlít, az előbb említett országokhoz.) Vettünk egy ilyen helyen egy doboz mandarint, ami két nap alatt észrevétlenül el is fogyott. Tényleg nagyon finom volt.
Sokan a friss tengeri ételek miatt jönnek ide, de minket ez nem izgatott annyira. Megkóstoltuk viszont a jejui fekete malac húsát, amit az asztalon egy mini sütőn kell megsütni, majd szószba mártani, egy salátalevélbe beletenni, hozzárakni még mindenféle dolgokat (rizs, kimcsi, hagyma, fokhagyma stb.), majd a levelet össze kell tekerni és ez után már ehető is. Ez az egyik kedvenc koreai ételem, Szöulban is gyakran eszünk ilyet. A jejui malac húsa tényleg nagyon finom volt, abba inkább nem gondoltam bele, milyen legendák terjengenek erről a malacról. Az éhség nagy úr. :-)
Sok dolgot akartunk megnézni, de a sziget nyugati fele sajnos kimaradt, időhiány miatt. Azt hiszem, Jejura kb. egy hét kell. A főváros (Jeju) és a reptér a sziget északi részén van, itt volt a szállodánk is. Első teljes napunkon a keleti részt autóztuk végig. A másodikon jött a sziget déli része.
A harmadik nap... nos erről majd később, mint ahogy arról is, hogyan sikerült beszereznem ezt a kis izomlázat.
Most megyek enni. :-)
Jejun az időjárás nagyon kegyes volt hozzánk. Amikor érkeztünk, esett, amikor hazaindultunk, esett, de ezt leszámítva minden nap igazi kirándulóidőnk volt. Három napon át nem esett, ami ebben a monszunos időben szinte már csodának számít. Az első két teljes napon megnéztünk 4 vízesést, néhány múzeumot, voltunk egy miniland-ben, felmásztunk egy kráter tetejére és egy hegyre is, de ezekről nem fogok írni, mert képeket egyelőre még nem tudok mellékelni hozzá, és így valószínűleg unalmasra sikeredne.
Jeju gyönyörű zöld, a sziklái feketék, a tavai és folyói rendkívül tiszták, sok-sok hegy van és virág. Még soha nem jártam Skóciában vagy Írországban, de valamiért az a meggyőződésem, hogy a távolság és az elhelyezkedés ellenére, Jeju nagyon hasonló ezekhez.
A sziget (Korea legdélibb pontja) híres az itt termesztett mandarinról, narancsról. Az út mentén mindenhol narancs- és mandarinfák vannak, előtte pedig kis üzletek, ahol meg is lehet vásárolni a fáról frissen szedett gyümölcsöt. (Na jó, ebben talán nem hasonlít, az előbb említett országokhoz.) Vettünk egy ilyen helyen egy doboz mandarint, ami két nap alatt észrevétlenül el is fogyott. Tényleg nagyon finom volt.
Sokan a friss tengeri ételek miatt jönnek ide, de minket ez nem izgatott annyira. Megkóstoltuk viszont a jejui fekete malac húsát, amit az asztalon egy mini sütőn kell megsütni, majd szószba mártani, egy salátalevélbe beletenni, hozzárakni még mindenféle dolgokat (rizs, kimcsi, hagyma, fokhagyma stb.), majd a levelet össze kell tekerni és ez után már ehető is. Ez az egyik kedvenc koreai ételem, Szöulban is gyakran eszünk ilyet. A jejui malac húsa tényleg nagyon finom volt, abba inkább nem gondoltam bele, milyen legendák terjengenek erről a malacról. Az éhség nagy úr. :-)
Sok dolgot akartunk megnézni, de a sziget nyugati fele sajnos kimaradt, időhiány miatt. Azt hiszem, Jejura kb. egy hét kell. A főváros (Jeju) és a reptér a sziget északi részén van, itt volt a szállodánk is. Első teljes napunkon a keleti részt autóztuk végig. A másodikon jött a sziget déli része.
A harmadik nap... nos erről majd később, mint ahogy arról is, hogyan sikerült beszereznem ezt a kis izomlázat.
Most megyek enni. :-)
3 hozzászólás:
tipp: 3. nap Hallasan? Ági
Szerbusz!
Most igazán kedvet kaptam, hogy egyszer tényleg elutazak oda! Zöld!!! Biztos isteni lehetett!
A sütkérezős nyaralás felesleges, ha megy az ember, akkor lásson valamit.
Megjegyzés küldése